A minap mentem az utcán éppen kicsit elgondolkodtam volna mikor arra lettem figyelmes, hogy egy tőlem nem is sokkal idősebb srác rohan a színház felé. Olyan gyorsan suhant el az emberek között, hogy szinte már repült, a körülötte lévők alig bírtak kitérni előle. Azonban egy dolgon mindenkinek megakadt a szeme és az emberek folyamatosan csak néztek utána, az ámulatot mindenki arcán meg lehetett figyelni. Hogy mégis mi volt az, ami ennyire elkápráztatta az embereket, hát nem más, mint a futó bajnokunk ruházata. Ugyanis az egyáltalán nem volt hétköznapinak mondható. Igazi magyar díszes tiszti ruha lehetett még az 1900-as évek elejéről. Valószínűleg azért sietett a színház irányába, mert éppen késésben volt az előadásáról. Mint ahogy a többi bámészkodónak nekem is nagyon tetszett ez a fajta ruházat. Különösen érdekes volt megfigyelni a különböző díszítéseket a ruhán főleg azután, hogy egy idősebb hölgy megjegyezte mellettem a következőt: ő még éltében nem látott ilyen szép paszományokat.
Mikor ezt meghallottam egyből érdekelni kezdett, hogy vajon mi is az a paszomány? Kis keresés után megtudtam, hogy a paszomány vagy paszománt szó az arany-, az ezüst- vagy a selyemszálakból készített lapos szalagot, zsinórt vagy más alakzatokat jelenti, amelyet díszítésként szoktak felvarrni az öltönyökre. Különösen híres volt a magyar díszruha, a mente és a nadrág, amelyeket a legkiválóbb magyar mesteremberek láttak el a legdíszesebb paszományokkal. Ez a fajta ruházat a 19-20. században volt igazán divatos és szinte bármilyen ruhaneműre rávarrták, így jelenhetett meg a paszományos öltöny, bársonyszoknya vagy éppen a blúz.
Kép forrás: Tóth-Paszomány
Az első ilyen 1-2 centiméter széles fonatokat 1492-ben egy Lőcsén foglalkozó céhmester készítette. A gombkötőkkel az első időszakban még kevésbé foglalkoztak arra egy külön iparág volt, majd a 19. század második felétől kezdve fordult elő, hogy szövött munkákat is készítettek ebben az iparágban. A gyáripari fellendüléssel fokozatosan hanyatlott ez a fajta mesterség, azonban néhány képviselője a mai napig működik. Nagyon sok fajtája létezik és az egyes tájegységeken nagyon eltérőket lehet felfedezni.
Összességében elmondható, hogy ez egy nagyon szép viselet és büszkék lehetünk rá. Manapság a különböző vidéki rendezvényeken egyre jobban divatja van a népviseletnek, így remélem soha nem merül majd feledésbe a paszomány.
Forrás:
