Így az ebédidőhöz közeledve egyre jobban kezdtem megéhezni. Siettem is, ahogy csak tudtam hazafelé, mert tudtam, hogy otthon egy igazi finomsággal készül az anyukám. Már az utcasarkon megával ragadott az a semmivel sem összekeverhető illat. Ahogy egyre közelebb érek, úgy érzem ki egyre jobban az egyes összetevőket. A sült kenyér illata keveredik a frissen sült hagyma és szalonna illatával mindezt pedig megbolondítja a sült sajt elragadó aromája. Most már bizonyára megéhezett a kedves olvasó és kitalálta miről is írok, de ha nem akkor elárulom ez a mennyei étek nem más, mint a kenyérlángos, pompos vagy langalló.

A kenyérlángos elnevezés összetett szó lévén két dologból származik. Egyrészt ugye olyan erjesztett tésztából készül, mint a kenyér. Másrészt pedig sütéskor közvetlenül az izzó parázshoz és lánghoz tették a tésztát. A kenyérlángos eredete szorosan összefügg a kenyérrel, ugyanis a langallót főleg azokon a napokon fogyasztották, amikor kenyérsütés is volt (5-7 naponta). Ez volt az az étel, amit a kenyér helyett ettek, amíg az elkészült. Sokszor abból a maradékból készítették, ami a kenyeres dagasztóteknő alján maradt.

A XIX. századra már nem csak kenyérsütéskor készítették, hanem a sörélesztő elterjedésének segítségével lecsökkent az erjesztett tészta elkészülési ideje, így már bármikor tudtak kelesztett tésztán sütni. Itt alakult ki az a hagyomány, ami a mai napig kitart azaz, hogy a különböző vásárok és piacok elengedhetetlen terméke lett. Gondoltad volna, hogy már a XX. század elején is népszerű ételnek számított a Balaton menti üdülők területén? Az 1950-es évektől azonban az otthon való elkészítése fokozatosan háttérbe szorult, ugyanis ettől az időszaktól kezdődően jellemzően már a kenyeret sem a háznál sütötték.

A langalló alapvetően az alföldi területekről származik, és mint említettem kenyértésztából készül, de itt egy kis érdekességet megemlítenék. Ugyanis sok helyen úgy ismerik a langallót, hogy töki pompos. Ennek az az oka, hogy nem is olyan régen körülbelül 20 éve a Mesterségek Ünnepén megjelent vele Szklenár Zsuzsa, a Pest megyei Tök hagyományőrzője. A pompos azonnal nagy sikert aratott és innen terjedt el a töki pompos kifejezés is. A pompos kis mértékben eltér a hagyományos kenyérlángostól, mivel egy kis krumplit is tesznek a tésztájába.

Remélem mostanra mindenki jól megéhezett és kedvet kapott egy finom langallóhoz.

Források:

Töki pompos 

Kenyérlángos sütés

Kenyérlángos eredete

Emlékszem, otthon mindig mondta anya, ha eső közeledett nyáron: „Húzzuk be a fregolit!” Máskor meg azt: „Petikém, ezeket vidd már le a fregolihoz légyszíves!” De mit is takar ez a sokak által használt, ismert, mások előtt ismeretlen vagy más jelentést hordozó kifejezés?

Abban az értelemben, ahogy mi használtuk otthon, a fregoli nem volt más, mint a teregető a száradni vágyó ruháknak. Pontosabb meghatározás szerint a fregoli egy csigás ruhaszárító eszköz, amit általában fürdőkád felé szerelnek. Nálunk a fürdőben vagy a teraszon volt, ha éppen sütött a nap.

Photo by Bruno Nascimento on Unsplash

Igen ám, de a fregoli nem csak ennyit jelent. Jelenthet olyan ruhát is, melyet mindkét oldalán lehet hordani (leginkább kabátféle).

De ezzel még nem ért véget a felsorolás, sőt, igazából most következik a történet érdekes része. Élt ugyanis egy híres olasz színész a századfordulón, aki rendkívül híres volt átváltozó-számairól. Pár perc alatt át tudott változni különböző figurákká – oly sikeres volt, hogy egyesek úgy gondolták, két művész hajtja végre a trükköket, ám ez tévedés volt. A színész neve: Leopoldo Fregoli.

Fotó: Wikipedia

A művészről még egy különleges, ritka betegséget is elneveztek: a Fregoli-szindrómát. Ez a betegség abban mutatkozik meg, hogy a beteg abban a hitben él, hogy minden ismerőse és ember, akit lát, egy és ugyanaz a személy, csupán „átváltozik” vagy álruhát visel.

Fregoli úr hatása azonban még ezzel nem ér véget: a szervezeti vezetéstudományban ugyanis elneveztek róla egy fogalmat: a „fregoli munkakört”. Ez olyan munkatársakat jelent, akik képesek gyorsan beugrani mások helyett, és ha az alkalom úgy kívánja, helyettesítik a hiányzó kollégát – pont ugyanúgy lépnek az új szerepbe, mint anno Leopoldo tette.

Ha visszagondolunk a kifordítható kabátra, melyet hirtelen át lehet változtatni, rájöhetünk, hogy valószínűleg e ruhadarab elnevezése sem a véletlen műve, s ugyancsak Fregoli áll a háttérben.

Most tehát, hogy megismertük ezt a sokoldalú szót, bátran használhatjuk – akár kabátról, akár teregetőről, vagy egy ritka kórról beszélgetünk.

Források:

Idegen Szavak Szótára

Kislexikon

Wikipedia

Wikipedia

MeRSZ

Életemben eddig összesen egyszer hallottam ezt a szót, méghozzá egy fesztiválon. Épp egy diákszervezetet népszerűsítettünk és felhasználtunk kis mappa-szerű szóróanyagokat: trifoldereket. Megkértem egy pécsi ismerőst, hogy hozza már ki a sátorból ezeket, és ő visszakérdezett: „Mit? Stifoldereket?” Elmagyaráztam neki, mit jelent a szó, de bevallottam, én azt nem tudtam, hogy ő mire gondol. Mint később kiderült, e szó esetében igencsak fontos, hogy az ember az ország mely részéről érkezett.

A stifolder hangzása alapján egyértelműen német eredetű szóra gondoltam, ami stimmel, de valamilyen okból kifolyólag inkább egy építészeti eszköz, vagy valamilyen nehezebb tárgy jutott eszembe. Ennél messzebb nehezen járhattam volna az igazságtól, ugyanis egy ételről van szó.

Nem is akármilyen étel: egy vastagkolbász/szalámi-fajta, méghozzá Dél-Nyugat Magyarországról, leginkább Mohács és Pécs környékéről, Baranya megyéből. A hazánkba érkező németek (1700-as évek elején érkező svábok) készítették először ezt a fajta kolbászt, az étel neve is tőlük származik. A legtöbb ide érkező német ugyanis „Stiffoller”-nek hívta magát, vagyis a fuldai apátság (nagyjából Közép-Németország, Hessen tartomány) környékéről származónak (németül: Stiftsfuldaer).

A kolbász tartalmát tekintve 45-55 mm vastag, készülhet sertésből, marhából, vadhúsból is, és ma már a horvátok (stifuder), a magyarok (stifolder), illetve a németek (Stiffulder) is sajátjuknak vallják a finomságot, mely eredetileg egyébként fehér, borsos szalámi volt (német ősei lehettek az „Alte Wurst” – „Öreg Kolbász”, és a „Rhöner Bauernwurst” – „rhöni parasztkolbász”). A századok folyamán a helyi ízlésvilág nagy hatással volt az ételre, így a kolbászt manapság paprikával, borssal, fokhagymával fűszerezik, és hidegen füstölik, majd két hónap után kezdik fogyasztani.

Érdekesség, hogy egy fesztivál is kapcsolódik az ételhez: 2018-ban kilencedik alkalommal rendezték meg Fekeden a Dunamenti Svábok Stifolder Fesztiválját.

Források:

Food and Wine, Feked.hu, Feked.hu, Fekedi Stifolder