Itthon Hallottam

Egyetlen stikli...

2018. december 10. - Itthon Hallottam

„Figyelmeztetlek fiacskám…elég egy rossz mozdulat…egyetlen stikli…és egy hétig egy árva falatot sem kapsz enni!” Így hangzott a jó öreg Vernon bácsi intelme a kis Harry Potterhez, akivel éppen állatkertbe készültek a Harry Potter-sorozat első részének egyik első jelenetében. Na de mire gondolt a bácsi, amikor a stikli szót használta? Itt az idő, hogy fényt derítsünk a rejtélyre.

A stikli szó német eredetű, a Stückchen szóból származik, mely a németben csínyt, „trükköcskét” jelent – az eredeti szó a Stück, mely többek között a trükk germán megfelelője – ebből képződik a kicsinyítő képzővel a Stückchen. Más források szerint a bajor-osztrák Stickl átvételéből alakult ki a szó, az „l” betű szillabikus feloldásával (pl. mint a stopli, tipli esetében). Érdekesség, hogy a trükk is idegen eredetű, méghozzá francia, a truc, trique szavakból származik (de származtatják a latinból vagy görögből is).

Magyarban a csínytevés, rendetlenkedés, huncutság szinonimájaként használjuk. Csak a rend kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a huncut szó sem magyar, hanem német eredetű, méghozzá a szász Hundsfutt-ból (gazember, csirkefogó – mely eredetileg igen komoly szitokszó lehetett, csak később, a 19. századtól játékos hangzása miatt kezdték tréfás, könnyebb jelentéssel használni Magyarországon). Na de elég a száraz nyelvtanból, lássuk, hol is találkozhatunk még a szóval.

Az egyik érdekesség Lettországhoz kötődik. Van ott ugyanis egy kis falu, aminek a neve nem más, mint Stikli. A falu Nyugat-Lettországban, vadregényes tájon található, méghozzá egy 1977-ben alapított nemzeti parkban. Egyébként maga a szó lett nyelven szemüveget jelent.

A másik érdekesség még, hogy egy magyar alternatív / indie zenekar neve is Stikli. Következzék hát tőlük zárásképpen egy dal.

 

Források: WikiSzótár, WikiSzótár, Arcanum, Arcanum, Google Maps, Ldf.lv, Google.

A hét szava: billog

A kistestvérem még csak most kezdte az angolt tanulni és éppen közösen dolgoztunk fel egy anyagot, amikor megakadt, mert nem tudta mit jelent a „brand” szó a szövegben. Itt volt az ideje, hogy egy kicsit a szótár használatot is gyakorolja, így elkezdtük abban keresni ennek a titokzatos szónak a jelentését. Viszonylag hamar meg is találtuk, de nem teljesen azok a jelentések voltak ott, mint amire számítottam. Természetesen elsőnek a „márka” szó szerepelt, mint jelentés, de nem sokkal utána megjelent a „billog” is. Gondoltam biztos rossz a szótár, de utána több online szótárban is ellenőriztem és a billog valóban azt is jelenti, hogy brand, azaz márka. De vajon azt tudjuk-e, hogy miért van így?

Ugye a márka alapvető célja és lényege, hogy olyan megkülönböztető jelzéseket használunk a termékünknél vagy szolgáltatásunknál, ami semmilyen másikkal nem teszi összekeverhetővé. Maga a márka szó is jelre jelölésre utal, de erre korábban a billog kifejezést használták. A billog erősen összefonódik ezen felül a magántulajdon fogalmával is, ugyanis eredetileg tulajdonjegyet jelent. A különböző jószágok gazdái a billoggal jelölték meg a tulajdonukban lévő állatokat, így közösen tudták használni a legelőket, illetve ha egy állat elkóborolt be lehetett azonosítani, hogy kihez tartozik.

mi-marhank-mi-steakunk-3.jpg

Forrás: Trandmagazin

Ha tovább vizsgálódunk kiderül, hogy a billogozás azt is jelenthette, hogy egy bizonyos közösség tagjait megjelölték és ez szimbolizálta az ő összetartozásukat. Attól fogva, hogy valakit így megjelöltek az onnantól kezdve ahhoz a törzshöz tartozott és több felelőséget is kapott. Ezzel ellentétben az ókori Rómában, ha valaki billogot kapott az büntetést jelentett valamilyen kihágásért, amely egyben szégyennel és jogvesztéssel is járt. A későbbiekben még a billog jelenthette valakinek az egyedi mintázatú bélyegét, aminek a segítségével az arra jogosult hivatal vagy adott személy a saját felelősségi körét igazolja.

Röviden összefoglalva a billognak a lényege nagyon hasonló, mint egy „brandnek” és ebből is következhet az, hogy a két szó rokon értelmű csak már nincs benne a mai nyelvhasználatban. Azonban nagyon eltértem kistesóm angol házi feladatától, így rohanok is vissza neki segíteni.

Források:

wikiszotar, Be your brand, Nyest.hu

Olyan pacuha vagy!

Vajon mi lehet az a pacuha? Ha csak önmagában hallottam volna a szót, akkor valószínűleg valami ételre tippeltem volna. Megkérdeztem anyukám is, ő mire asszociál. Az ő tippje szerint a nagydarab vagy dundi emberekre mondják. Én először persze mondatba foglalva hallottam a pacuha szót, így egészen másra gondoltam.

pacuha.png

Gimnazista koromban sokszor megszólt a nagymamám: „Olyan pacuha vagy”! Addig ezt a szót nem hallottam, úgyhogy nem tudtam, mi rosszat tehettem… Eszembe jutott minden hibám, amit az elmúlt napokban elkövettem. Kissé félve, de megkérdeztem a mamám, hogy mit is jelent az a pacuha - sok mindent el tudtam volna képzelni arról, hogy mi lesz a válasza. Arra nem gondoltam, hogy az a probléma, hogy rendetlenül öltöztem fel, és nem tűrtem be a pólómat ezért kilátszott a derekam.

Akkor ássunk is mélyebbre mi mindent érthetünk alatta és honnan ered a pacuha szó?

A „pacuha” szót melléknévként vagy főnévként is lehet használni. Melléknévént olyan személyre használjuk, aki rendetlen, elhanyagolt öltözetű, akin lóg a ruházata. Most ne azokra gondoljunk, akik divatból veszik fel a szakadt farmert, hanem azokra, akiket nem érdekel, hogy egy túl nagy pólót, vagy egy koszos pulcsit vettek ki a szekrényből. A pacuha szóval nem csak a személyre utalhatunk, hanem magára a ruhára is. Ha főnévként használjuk a szót, akkor magát a szedett-vedett ruhát jelenti a pacuha. Mind közül a leginkább akkor jellemző a szó használata, amikor valakinek kilóg a hasa vagy a dereka.

Ha a szó eredetét keressük, még több idegen szót ismerhetünk meg. Ilyen szavak a lacsuha, lacufa, lafuca melyek jelentése szakadt, rongyos; vagy a lafanc, ami lógó szakadás vagy a rojt szinonimája.

Mielőtt megijednénk a sok régi és unalmas kifejezéstől nézzünk meg egy érdekesebbet is. A szó értelmezését kutatva a legviccesebb amire bukkantam az a „Pacuha Gyuri” kifejezés. Ez tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint a pacuha szó magában, de kifejezetten gyerekekre mondják.

Tehát kedves olvasó, ha valaki megszól, hogy nagyon pacuhán nézel ki, ne ijedj meg, csak tűrd be pólódat a nadrágba, nem tettél semmi rosszat.

 

 

Források:

https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Pacuha

 

Ki itt a góré?

Egy magyar sorozat egyik epizódjában hallottam a fentebbi kérdést egyszer. A jelenet egy étteremben játszódott, mikor egy elégedetlennek tűnő vendég egyszercsak a pulthoz lépve egy pincérnek szegezte a kérdést: “Ki itt a góré? Beszélni szeretnék vele.” A folytatás során kiderült, hogy a főnököt kereste. Tehát a góré egyrészről főnököt jelent, olyan személyre utal, aki egy csoport, részleg vezetője. Ezen jelentésének eredete a cigány nyelvből (goro, gairo, gueri ~ gazda) és a hindu nyelvből (guru ~ gazda, mester) eredeztethető. Azonban a góré szónak több jelentése is van ennél.

Egy másik értelmezése azonban teljesen más világba repít minket, ugyanis a góré szó kukoricatárolót is jelent, amely egy jól szellőző, magas építmény. A kukoricatárolóban a terményt csövesen és nem lemorzsolva tárolják, más elnevezése még: kas, kotárka.

18860405_bfea970c91267619f7c7efb8da343861_m.jpg

Kukoricagóré

(Forrás: Indaphoto)

 

A góré azonban nem csak kukorica tárolására alkalmas építményre utalhat, hanem van egy harmadik jelentése is. Fából összerakott kis kunyhókat is szoktak így hívni ugyanis. A szó utóbbi két értelmezése az ősmagyar (góré ~ kunyhó, pajta) és a sumér nyelvből (gur ~ pajta, magtár) eredetezhető.

952933.jpg

Góré és alatta disznó ól

(Forrás: Mapio.net)

2017-ben ráadásul megjelent egy olyan film, mely magyar fordításban “A góré” címet viseli, eredeti neve pedig “Shot caller”. Aki kíváncsi rá, nézze meg! :)

A hét szava: grádics

A mai bejegyzés olyan szempontból rendhagyó lesz, hogy a vizsgált szó esetében érdekesebb a kifejezés megjelenése különböző területeken, mint maga a szó jelentéstartalma vagy eredete. Mindazonáltal remélem, hogy a mostani kis érdekességek is élvezetesek lesznek mindenkinek!

A grádics vagy a garádics szó latin eredetű, a gradus szóból származik, mely lépést, lépcsőt jelent. Jelentése pontosan ez, vagyis lépcső, pontosabb meghatározás szerint lépcső, lépcsőfok, egy fokokból álló építmény, mely gyalogos közlekedésre alkalmas és emelkedik (lehet pl. padláshoz tartozó „feljáró” is). Persze a szó más helyeken is megjelenik, és itt lesz érdekes a történet.

mikito-tateisi-333584-unsplash.jpg

Photo by Mikito Tateisi on Unsplash

Volt ugyanis egy híres marosvásárhelyi vendéglő, melynek a neve nem más, mint a Súrlott Grádics. A 18. században megépült vendéglő Marosvásárhely ikonikus helye volt, s nevét onnan kapta, hogy állítólag a deszkákból ácsolt lépcsőit minden nap sárgára súrolták. Vendégeskedett itt Ady Endre és Boncza Berta, illetve a hely gyakori vendégei voltak a helikoni közösség (erdélyi magyar írók és költők szabad íróközössége) tagjai – Molter Károly, Kemény János, Szántó György. A hely ma egyébként jelenleg kocsmaként működik.

tgmures_surlottgradics.jpg

A Súrlott Grádics ma. Kép: Wikipédia

A szó másik érdekesebb megjelenése a Bibliához köthető. Itt a „Grádicsok éneke” kifejezés jelenik meg, amely más néven Zarándokénekek néven található meg a Szentírásban. Ez zsoltárok gyűjteményét jelenti, melyet „lépcsők énekének” is neveznek, azért, mert egyes feltevések szerint a Jeruzsálembe érkező zarándokok a templom lépcsőin haladva énekelhették.

Akár bibliai kifejezésről, akár egy egykori kultikus étteremről, vagy csupán egy szimpla lépcsőfokról van szó, most már tudjuk, hogy a varázsszó nem más, mint a grádics.

Források:

Wikipedia, Arcanum, WikiSzótár

Itthon Ettem

Feltűnt, hogy számos olyan étel van, amit Magyarország egyes tájain máshogy hívunk. Ezen a héten összegyűjtöttünk néhányat. Kommentben írjátok meg, hogy ti mit ismertek még. 

 

Egyik barátnőmnek meséltem, hogy grízes tésztát ebédeltem, ő pedig nem értette, hogy milyen tésztát. Miután elmagyaráztam neki, rájött, hogy miről beszélek, csak ezt náluk darás tésztának hívják. Ha már tésztáról van szó, az erdélyi magyarok a tészta szót a süteményre használják. A főtt tésztát náluk laskának hívják.

Egy másik alkalommal szintén a barátnőmnek beszéltem arról, hogy milyen finom wimpy-t (magyarosan: vimpit) készítettünk a hétvégén. A reakciója hasonló volt, mint a grízes tésztánál, csak ebben az esetben egyáltalán nem tudta, mi az a vimpi. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni és kiadós étel, a hot-dog felturbózott változatának is mondhatjuk. Meg is osztom veletek a „receptjét”: fogunk egy vimpikiflit (bármilyen kifli/bagett megfelel), majdnem teljesen félbevágjuk, belehelyezünk egy főtt virslit, ízlés szerint ketchuppal, majonézzel, mustárral ízesítjük, a tetejére reszelt sajtot szórunk. Kukoricát, uborkát, paradicsomot vagy egyéb zöldséget is lehet beledobni. Én egy picit (~fél percre) be szoktam tenni a mikróba is.

Forrás: Limara Péksége

 

Korábbi blogbejegyzésünkben írtunk nektek a kenyérlángosról, ezt is többféleképpen hívják: tökipompos, langalló. Hasonló a tócsni is, erre sok kifejezést összegyűjtöttetek nekünk a Facebookon: lapcsánka, lepcsánka, rösti, cicege, tócsi. Én hallottam már azt is, hogy prószának nevezték.

De nemcsak a tócsnira, hanem a napraforgómagra is írtatok nekünk érdekes kifejezéseket: szotyi, szotyola, makuka. A szotyi sokszor a focimeccsek elengedhetetlen kelléke, nemcsak Magyarországon, hanem például Izraelben, Litvániában, Oroszországban és még Spanyolországban is. Egy Bács-Kiskun-megyei kisvárosban, Kecelen a népnyelv a liget előtti teret is a szotyihoz kapcsolódóan nevezte el „köpködőnek”, hiszen régen az volt a szokás, hogy az emberek leültek ott és jóízűen falatozgatták a napraforgómagot. Sajnos a héját nem a megfelelő helyre helyezték, innen alakult ki a „köpködő” név is.

A "köpködő" padja 
Forrás: Kecel Média 

 

Források:

Erdély.ma

Origo.hu

Láttál már paszományt?

A minap mentem az utcán éppen kicsit elgondolkodtam volna mikor arra lettem figyelmes, hogy egy tőlem nem is sokkal idősebb srác rohan a színház felé. Olyan gyorsan suhant el az emberek között, hogy szinte már repült, a körülötte lévők alig bírtak kitérni előle. Azonban egy dolgon mindenkinek megakadt a szeme és az emberek folyamatosan csak néztek utána, az ámulatot mindenki arcán meg lehetett figyelni. Hogy mégis mi volt az, ami ennyire elkápráztatta az embereket, hát nem más, mint a futó bajnokunk ruházata. Ugyanis az egyáltalán nem volt hétköznapinak mondható. Igazi magyar díszes tiszti ruha lehetett még az 1900-as évek elejéről. Valószínűleg azért sietett a színház irányába, mert éppen késésben volt az előadásáról. Mint ahogy a többi bámészkodónak nekem is nagyon tetszett ez a fajta ruházat. Különösen érdekes volt megfigyelni a különböző díszítéseket a ruhán főleg azután, hogy egy idősebb hölgy megjegyezte mellettem a következőt: ő még éltében nem látott ilyen szép paszományokat.

Mikor ezt meghallottam egyből érdekelni kezdett, hogy vajon mi is az a paszomány? Kis keresés után megtudtam, hogy a paszomány vagy paszománt szó az arany-, az ezüst- vagy a selyemszálakból készített lapos szalagot, zsinórt vagy más alakzatokat jelenti, amelyet díszítésként szoktak felvarrni az öltönyökre. Különösen híres volt a magyar díszruha, a mente és a nadrág, amelyeket a legkiválóbb magyar mesteremberek láttak el a legdíszesebb paszományokkal. Ez a fajta ruházat a 19-20. században volt igazán divatos és szinte bármilyen ruhaneműre rávarrták, így jelenhetett meg a paszományos öltöny, bársonyszoknya vagy éppen a blúz.

45057891_315283765919989_490805244561719296_n.jpg

Kép forrás: Tóth-Paszomány

 

Az első ilyen 1-2 centiméter széles fonatokat 1492-ben egy Lőcsén foglalkozó céhmester készítette. A gombkötőkkel az első időszakban még kevésbé foglalkoztak arra egy külön iparág volt, majd a 19. század második felétől kezdve fordult elő, hogy szövött munkákat is készítettek ebben az iparágban. A gyáripari fellendüléssel fokozatosan hanyatlott ez a fajta mesterség, azonban néhány képviselője a mai napig működik. Nagyon sok fajtája létezik és az egyes tájegységeken nagyon eltérőket lehet felfedezni.

Összességében elmondható, hogy ez egy nagyon szép viselet és büszkék lehetünk rá. Manapság a különböző vidéki rendezvényeken egyre jobban divatja van a népviseletnek, így remélem soha nem merül majd feledésbe a paszomány.

Forrás:

Wikipédia

Mondták volt blog

 

Csukd fel a pilácsot!

Körülbelül 2-3 éve egyik hevesi barátnőm koli szobájában beszélgettünk néhányan, amikor megszólalt: „Csukd fel a pilácsot!”. Erre nagyjából a következő választ adtam: „Mit kell, hogy csináljak a mivel?”. A lehető legnagyobb természetességgel ismételte meg: „Csukd fel a pilácsot!” Néhány próbálkozás után sikerült megértetnie velem, az ízig-vérig pestivel, hogy mit szeretne kérni. Aki esetleg hozzám hasonló helyzetben van, annak elárulom, hogy amikor azt kérte, hogy „csukd fel” az azt jelentette, hogy kapcsoljam fel; a pilács pedig a lámpa megfelelője Hevesen.

De vajon honnan jön a pilács szó, és mit jelentett eredetileg?

A pilács eredetileg a mécsesnek, tehát az olajjal táplált kanócos, edényszerű világítóeszköznek a tájnyelvi változata, akárcsak a mécs, fösvény, pillogó, pillancs vagy a szegényke (Nehogy bárki is úgy olvassa végig a cikket, hogy szókincse ne bővüljön). Maga a pilács szó valószínűleg a pilácsol,- vagy ahogy ma használjuk- a pislákol igéből származik.

Képtalálat a következőre: „oil lamps”

A pilácsnak volt egyszerűbb és bonyolultabb változata is. A legegyszerűbb home-made változatot akár otthon is el lehetett készíteni egy cseréptál, vagy rosszabb esetben akár még egy törött cserépedény aljából is. Természetesen nem csak otthon készült mécs, hanem a kisiparosok is gondoskodtak róla – cserépből, vasból, vas- vagy rézlemezből. Ezeknek a teste az otthoni verzióhoz hasonlóan nyitott maradt. Ennek komoly hátránya volt, hogy zsír vagy az olaj könnyen lecsöpögött, hogy ezt elkerüljék tányérokat raktak a mécses alá. Később ezeknél praktikusabb megoldások is születtek, ezek voltak az úgynevezett torkosmécsek. A torkosmécsekben a pilács belét foglaló, hengerszerű torkot alakítottak ki, amely a kanócot megfelelően tartotta. Zárttartályú mécseket is készítettek, itt már az olaj lefolyása nem jelentett problémát. A felfüggeszthető láncos bányászmécsek váltak a legnépszerűbbé, lassan minden otthonban akadt egy, hogy a megtudják világítani a különböző helyiségeket, például a pincéket.

Természetesen a barátnőm nem arra gondolt, hogy kerítsek elő valahonnan egy olajlámpást, hogy legyen egy kis hangulatvilágítás. Ma a tájszólás már mindenféle lámpára használja a pilács elnevezést.

 

Források:

Arcanum Digitális Tudománytár: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/p-F3534/pilacs-F3732/
Magyar néprajzi lexikon: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-1625.html

Szó a múltból: a kintorna

E bejegyzés témája nem más, mint a kintorna, más nevén verkli. A szóval gyakran találkozhatunk 1930-as években vagy a századfordulón játszódó regényekben, írásokban – én például Kondor Vilmos egyik novelláskötetében ismertem meg a kifejezést. Láttam a szót, de nem értettem. Kintornás? Az meg ki volt? És mit csinált az utcán? Nos, a rejtélynek most utánajárunk.

A kintorna nem más, mint egy hangszer. Egy hengereket tartalmazó „zenegépről” van szó, melyet tekerni kellett az adott dallamok megszólaltatásához; a hangokat orgonasípok hozták létre (épp ezért sípládának is nevezik a hangszert). Eredete a középkorig nyúlik vissza, hozzá hasonló automatizált szerkezeteket (pl. óratoronyban) használtak már akkoriban, viszont elterjedése nagyjából a 18. századra tehető, főleg Flandriában, Szászországban, és Észak-Olaszországban. Magyarországon is készítettek hasonló hangszert, pl. Eszterházy Miklós herceg udvarában. A nagyobb szerkezeteket gyakran használták fogadókban, vásárokon.

Image result for barrel organ

Forrás: Wikimedia Commons

Az eleinte nagyobb eszközök az évtizedek során kisebbek, olcsóbbak lettek, folyamatosan fejlesztettek ki új típusokat a (főleg olasz) gyártók. A kintornához hasonló zenegépeket az Egyesült Államokban is készítettek, ezeket a gépeket alkotójuk után Wurlitzernek nevezték el. A gép pénzérme bedobása után különböző (akár több tucat) dalt is le tudott játszani.

Image result for wurlitzer

Wurlitzer. Forrás: Wikimedia Commons

Később elterjedtek a nagyobb gépek is, melyekhez gyakran egy komplett tájképet is építettek, sőt, sokszor az orgonasípok mellett dobbal, kürttel is felszerelték őket. A kintorna egészen az 1930-as évekig rendkívül népszerű volt, főleg köztereken, vásárokban, táncházakban, majd a rádió, hanglemezek elterjedésével hamar feledésbe merült. Budapesten egyébként engedélyhez kötötték a verklizést. Sokan játszottak bérházak udvarán, a Városligetben.

A hangszernek magyarban három neve van. A verkli osztrák eredetű, a „Werkl” szóból származik, mely az utcai zenegépek neve volt a Monarchiában. A kintorna a latin „quinterna” szóból ered, melynek jelentése „pengetős hangszer”. A „leghazaibb” elnevezés pedig a sípláda.

Nos, most, hogy megismerkedtünk a verklivel, avagy kintornával, nincs is más hátra, mint hogy élvezzük pár percig a hangszer dallamait, ezzel is elmélyedve egy elfeledett hangszer világában.

Források:

Verklis, Index, Nyelv és Tudomány, Wikipédia

A hét szava: csettegő

A csettegő háztáji lassú jármű, amely a lovas kocsit váltotta fel. Közlekedésre és szállításra használták. Bács-Kiskun megyében találták fel, az 1960-as években. A lovaskocsira szívógázmotort szereltek, annak érdekében, hogy a szállítóeszköz gyorsabb legyen és több terhet elbírjon. Így jött létre a csettegő, vagy másnéven csihogó, ami később Csongrád megyében is elterjedt.  

 

Fotó: Varga Eszter

Amikor csettegőről beszélünk, érdemes megemlíteni a keceli származású Bányászi Mihály nevét. A Bács-Kiskun megyei Kecelen, ami akkoriban még falu volt, Miska bácsit feltalálóként emlegették. Nem is csoda, hiszen több mint száz egyedi tervezésű csettegőt gyártott, emellett szélkerekeket, kovácsológépeket tervezett. Miska bácsi az első csettegőjét otthon készítette el a műhelyében, napokig lehetett hallani a kalapálását.  

A csettegő tehát a lovaskocsi utódja lett, mindenféle terményt szállítottak a segítségével, kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgozott. Akkoriban az emberek úgy indultak szüretelni, hogy a szüretelőkádat feltették a csettegő hátuljára. Az utasok közül páran ebben a kádban utaztak, mások a kád köré ültek, hiszen a vezető mellett csak egy ember fért el. De nemcsak a szüret idején volt hasznos a csettegő, szállítottak vele fát, kukoricát, szilvát, meggyet, tulajdonképpen mindenféle terményt. A csettegőnek köszönhetően gyorsabban végeztek a mezőgazdasági munkákkal, mint ha lovas kocsival dolgoztak volna. Emiatt „leleményes és gazdaságosan használható” járműként emlegették. 

A csettegő nevét a hangjáról kapta, már messziről fel lehetett ismerni, mint ha azt mondaná, hogy „csetteg, csetteg, csetteg…”. Amikor még újdonságnak számított, a környékbeli gyerekek is mondogatták utána. Emellett arról is lehetett tudni, hogy csettegő járt a környéken, hogy füstcsíkot húzott maga után.  

Fotó: Varga Eszter  

Az évek során egyre nagyobb lett és egyre több terhet bírt el, de megmaradt a lassú jármű kategóriájában. Dízel- vagy benzinmotoros változatai léteznek. Manapság is láthatunk csettegőket „szaladgálni” Bács-Kiskun megyében és környékén, de ezeket is egyre inkább felváltják a modern járművek.  

Évente egyszer jelentős szerepet kapnak a csettegők Kecelen, hiszen a Meggyfesztivál elmaradhatatlan programja a csettegőverseny. A versenyzők ilyenkor saját készítésű, otthon tuningolt járműveikkel „száguldoznak” Kecel városában.  

 

Források:

Bányászi Mihály szomszédjának elbeszélése  

Bárth János, szerk. (1984): Kecel története és néprajza. Kecel, ISBN 963 03 1523 8 

Bleszák Family