Itthon Hallottam

Szó a múltból: a kintorna

2018. október 23. - Itthon Hallottam

E bejegyzés témája nem más, mint a kintorna, más nevén verkli. A szóval gyakran találkozhatunk 1930-as években vagy a századfordulón játszódó regényekben, írásokban – én például Kondor Vilmos egyik novelláskötetében ismertem meg a kifejezést. Láttam a szót, de nem értettem. Kintornás? Az meg ki volt? És mit csinált az utcán? Nos, a rejtélynek most utánajárunk.

A kintorna nem más, mint egy hangszer. Egy hengereket tartalmazó „zenegépről” van szó, melyet tekerni kellett az adott dallamok megszólaltatásához; a hangokat orgonasípok hozták létre (épp ezért sípládának is nevezik a hangszert). Eredete a középkorig nyúlik vissza, hozzá hasonló automatizált szerkezeteket (pl. óratoronyban) használtak már akkoriban, viszont elterjedése nagyjából a 18. századra tehető, főleg Flandriában, Szászországban, és Észak-Olaszországban. Magyarországon is készítettek hasonló hangszert, pl. Eszterházy Miklós herceg udvarában. A nagyobb szerkezeteket gyakran használták fogadókban, vásárokon.

Image result for barrel organ

Forrás: Wikimedia Commons

Az eleinte nagyobb eszközök az évtizedek során kisebbek, olcsóbbak lettek, folyamatosan fejlesztettek ki új típusokat a (főleg olasz) gyártók. A kintornához hasonló zenegépeket az Egyesült Államokban is készítettek, ezeket a gépeket alkotójuk után Wurlitzernek nevezték el. A gép pénzérme bedobása után különböző (akár több tucat) dalt is le tudott játszani.

Image result for wurlitzer

Wurlitzer. Forrás: Wikimedia Commons

Később elterjedtek a nagyobb gépek is, melyekhez gyakran egy komplett tájképet is építettek, sőt, sokszor az orgonasípok mellett dobbal, kürttel is felszerelték őket. A kintorna egészen az 1930-as évekig rendkívül népszerű volt, főleg köztereken, vásárokban, táncházakban, majd a rádió, hanglemezek elterjedésével hamar feledésbe merült. Budapesten egyébként engedélyhez kötötték a verklizést. Sokan játszottak bérházak udvarán, a Városligetben.

A hangszernek magyarban három neve van. A verkli osztrák eredetű, a „Werkl” szóból származik, mely az utcai zenegépek neve volt a Monarchiában. A kintorna a latin „quinterna” szóból ered, melynek jelentése „pengetős hangszer”. A „leghazaibb” elnevezés pedig a sípláda.

Nos, most, hogy megismerkedtünk a verklivel, avagy kintornával, nincs is más hátra, mint hogy élvezzük pár percig a hangszer dallamait, ezzel is elmélyedve egy elfeledett hangszer világában.

Források:

Verklis, Index, Nyelv és Tudomány, Wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonhallottam.blog.hu/api/trackback/id/tr1214317543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.